Barlangrendszerben talalt naplo

A szegény pára naplójának utolsó pár lapja

Category:
book/scroll
Description:

####figyelt fel elõször az utunkba esõ apró-cseprõ dolgokra a bolhától is sárkányt kiabálva.
Egyre jobban zavartak minket éjjelenkénti rémálmai, néha kitörõ üvöltözése és váratlan, ideges reakciói. Ezek bármikor elõjöhettek nála. Valamiféle paranoid félelme volt a sötéttõl, a huzattól meg a mindenhová bekúszó nyirkos levegõtõl, ami viszont nem volt ritka ebben a sötét, huzatos és nyirkos barlangrendszerben. No persze ezt a szót, hogy barlangrendszer õ nem ismerte el, szerinte ez a hely, ahol most vagyunk, egy roppant földalatti város vagy bázis része, amit természetesen csúnya, nyálkás, agytekervény szerû, hihetetlenül gonosz lények építettek külön azért, hogy õt az õrületbe kergessék. El is neveztük a “lényeket” Cerebráliszoknak. Persze a helyzet csak így, leírva komikus, amikor éjszaka az üvöltésére ébredünk, akkor nem.
Két napja kezdõdött a paranoiája, fél napra rá, hogy ide lejutottunk. Mókás volt, amint megállt az egyik keresztezõdésnél, lekapta a hátáról a zsákot, keresgélni kezdett benne, majd elõvette a szögmérõjét. Ezután, vagy ebbe bámult fél szemét lecsukva, vagy benyálazott ujját tartotta fel a levegõbe, esetleg hatalmasakat lélegezve a padlót fújta. Késõbb, amikor letáboroztunk és megkérdeztük tõle, mégis minek bohóckodott annyit napközben, mert nekünk ugyan nem lett jókedvünk tõle, azt válaszolta, szerinte valakik vagy valamik sûrûn használhatják az õáltala megfigyelt járatokat, mert azokban szinte alig volt por. Másnap reggel (kiadós éjjeli rohamok és az azt követõ lecsillapító ütlegelések után) azon nézetét is megosztotta velünk, miszerint a port nem fújhatta el pusztán a huzat a tárnákból és folyósókról.
– Amindenit – vágtuk rá szinte egyszerre – , ez aztán igazán értékes észrevétel.
Szerencsére a porral aznap nem foglalkozott többet. Hiszen jobb ötlete támadt (azaz majdnem mi támadtunk rá), rájött, milyen izgalmas is figyelni a huzat ijesztgetõ hangját. Ez tényleg megéri, hiszen itt az össze-vissza örvénylõ levegõ hol éles, visító, hol fütty-szerû, hol pedig rejtélyesen suttogó hangokat hallat. A lényeg, hogy mindegyiktõl jól be lehet ijedni és Robert nem hagyott ki egy alkalmat sem.
Már azt hittük, hiába jöttünk és csak aggodalmaskodó barátunk hülyeségeivel leszünk gazdagabbak, ugyanis idõközben kitalálta, hogy a zárt ajtók (amelyekbõl meglehetõsen sok volt) mellett elhelyezkedõ nyitószerkezetet csakis csápokkal lehet kinyitni, amikor megtaláltuk a gömböt. Tulajdonképpen nem is kerestünk itt ilyet egyáltalán, de ki nem örül annak, ha a szobában, ahová belépett, várja õt egy állványba illesztett, majd’ két méter átmérõjû kristálygömb. Bár én rögtön a gömbhöz siettem, még hallottam, ahogy Robert épp kifejtette nézetét, miszerint csápokból is legalább tíz kellhet egy acélajtó kinyitásához.
Azonnal hozzá láttam, hogy hasznát vegyem. Eddig a legnagyobb gömb, amivel találkoztam egy láb átmérõjû volt és hozzá sem érhettem olyannyira értékesnek számított mérete miatt. Ez tényleg óriási. A tornyomban van nekem is egy négy colos (10 cm), a legközelebbi városig el is látok vele. De egy ekkorával kiváncsi voltam mire képes az ember, meg is néztem vele, ami most a leginkább foglalkoztatott, a Halál-völgyet. Egész aranyos táj, nem igazán értem, miért kell egy buján zöldellõ, vadban bõvelkedõ, zsíros talajú földet Halál-völgynek nevezni a virágos rétjeivel és csobogó patakjaival.
Végül ott hagytam, hadd nézzenek bele a többiek is, már ha tudják használni. Így végre maradt idõm három és fél nap után a naplóm folytatásához. Jóéjt.
Mégse. Épp most látom, amint két társam sikerrel rángatja el a kábán szédelgõ és remegõ Robertet a gömbtõl, amibe eddig bámult. Most meg minek akarják idehozni? Nem én tehetek róla, hogy nem ért a kristálygömbökhöz.
Megkérdeztem, mit látott. Nem volt hajlandó elárulni, azért, hogy megóvjon a pániktól és az õrülettõl. Milyen kedves. Tulajdonképp örülök is, legalább nem kellett végighallgatnom.
Elalvás elõtt majd még olvasgatom a Kerbulog barlangjában szerzett mágia-rezonanciáról szóló könyvet. Eléggé ijesztõ világvégét fest le, de azért tetszik. Mindenesetre még meg kell beszélnem a többiekkel, hogy Robert tõlünk minél távolabb aludjon és ne ébresszen fel minket. Jóéjt.
MINDHIÁBA! Csakazértis tud olyan hangosan üvölteni, hogy még tõle háromszáz méterre se vagyunk képesek aludni. Nincs más választásunk, még kb. öt-hatszáz méterrel arrébb vánszorgunk álmosan, ahol már csend van. Most már tényleg jóéjt.

863 IX. 13.
Úristen! Le sem tudom írni. Hogy tehettem ezt másfél napja? Hogy tehettük ezt meg másfél napja?
Itt, a feneketlennek tûnõ, kút-szerû járat “biztonságos”, apró leágazásában mégis megpróbálom leírni (küzdve a vízzel, amely sorra tönkre akarja áztatni a papírjaimat) azt, ami történt. Hátha már nem lesz rá több alkalmam. Azt tervezzük ugyanis, hogy pár óra múlva, ha addig nem halljuk újra a hangokat, kitörünk innen, helyesebben szólva továbbmenekülünk. Elvégre az élelmünk is fogytán van már és ha még ma (Krígel mágikus órája még mindig kifogástalanul mûködik) nem jutunk ki innen, akkor már egyre kevesebb esélyünk lesz.
A hányinger, a bûntudat és az utánuk gyorsan ránktörõ pánik jellemezheti a leginkább azt a pillanatot, amikor rátaláltunk Robert groteszk holttestére. Üvöltött értünk az elõtte való este, mi pedig (lelketlen férgek) arrébb mentünk és hagytuk, hogy borzasztó kínhalált haljon és rémülten sikítson a semmibe. A teste kifacsart pózban, esetlenül hevert a kesze-kusza mintás kõlapon. Akkora lyuk tátongott a koponyáján, hogy az öklöm is belefért volna. Tényleg belefért volna, hiszen belül teljesen üres volt. (Köv. 2 mond. kihúzva)Vagy valami ádáz lény kanalazta ki az utolsó cseppig, vagy Robert tényleg ilyen ostoba volt. Nem hiába hívtuk üresfejûnek.
Gusztustalan vagyok, de már nem tudok (másfél napja még tudtam) más hulláján pityeregni, amikor az életem hülye véletlenek játéka csak. Az is tragikomikus, hogy egyáltalán életben vagyok. Robert halála után már sosem szakadtunk több részre, mindig libasorban haladtunk, aminek én voltam a végén. Nem sokáig. Lorres, aki az élen menetelt fáklyával a kezében, nem bírta fél napnál tovább idegileg, és beijedt, ráadásul velem akart cserélni. Persze nekem semmi kedvem nem volt fénylõ célpontként a sor legelején haladni. A többiek, viszont leszavaztak és én kerültem a csapat élére. Ha Lorres nem lett volna olyan gyáva, hogy helyet cseréljen velem, most halott lennék és õ élne helyettem. A meglepetés ugyanis hátulról jött. Gyors volt és rövid. Mire Lorres kiáltására megfordultunk, már csak a levegõben kalimpáló lábait láttuk, amíg annyira magasra nem emelkedtek, hogy belevesztek a sötétségbe.
Ezért vagyunk most már csak négyen. Visszatérve Robertre, soha nem g…

863 IX. 14.
Tegnap sajnos közbe jött valami és ma már tényleg nem tudom folytatni. Kit izgat Robert hullája, meg a lelkiismeret furdalás? H.G. majd’ három órája (Krígel mûszere még mindig kifogástalanul mûködik)(hát igen, ezért hasznosak az elf cuccok) préselõdött pasztává egy rázuhanó tonnás kõoszlop alatt. Nehéz lesz így megmenekülni a lények elõl, ha még magunkra sem tudunk vigyázni.
Amikor a kútban újra meghallottuk azt az ijesztõ vijjogást, kirohantunk. Igaz, pont fordítva terveztük, ha jönnek, akkor majd meglapulunk. Szóval megint ügyesek voltunk. Ennyi volt a kaland tegnapra. Azóta semmi, csak a csönd. Itt már a víz se csobog. Kõ sem omlik, vijjogás sincs. Nincs semmi, csak a csönd.
Nevetséges, hogy pont ilyen helyzetben jutnak eszembe a válaszok, olyan kérdésekre, amelyek már régóta foglalkoztatnak.

Nem véletlen, hogy nyolc varázslóiskola van. Nyolc sphera van, nyolc szín, nyolc planéta, a kozmiku…

863…
Robertnek igaza volt, amikor azt mondta a reliefeken látható ocsmány kis figurákról, hogy zavaróan nem erre a világra valók.
Mégis jól érzik itt magukat.

Hogyan kerülhettek ide? Miért ázott át a lovagló csizmám? Miért jöttek meghódítani minket? Közel paszírozódhatnak más világok a mienkhez annyira, hogy a vadmágikus ûr ka######################
Hogy voltak képesek megépíteni egy ilyet? Megtervezték-e abban az egész-testes agyukban, hogy miképpen indítanak hadjáratot, vagy csak kényszerl…

Na, ez volt ám a rohanás, asszem rekord idõt futottam. Ha ezek ilyen természetfelettien gonoszak és nyálkásak meg gusztustalanok, akkor miért nem sikerült az inváziójuk? Kik azok az elfekhez hasonló csávók akikkel harcolnak majd’ mindegyik domborizén? Lehet, hogy azoknak az írásait fejtette meg Kerbulog? Miért írok ostoba kérdéseket a Naplómba, amikor perceken belül meghalok?

… 17.
Meg fogok halni. Meg fogok halni. Meg fogok halni. Meg fogok halni.

Úgy látszik mégsem haltam meg. Ezt le kellett írnom, mert még magam sem nagyon hiszem el. Vagy nagyon régóta vagyunk itt lenn, vagy mégse olyan pontos Krígel órája.
Egyébként õ már elmagyarázta, ez nem egy elf szerkentyû, hanem gnóm és, hogy egyáltalán nem mágikus.


Nyugtalan most hármunk élete. Ûzött (Krígel szerint inkább kerge) vadként rohangálunk össze-vissza holott nem is üldöznek, legalábbis most nem halljuk õket.. ..csak amikor már nagyon közel vannak hozzánk, de azt… …nem érdemes megvárni. Ha valahol már egyszer zajt csaptunk, ott semmiképpen nem maradhatunk pár percnél tozább, olyankor gyorsan el kell húzni a csíkot…

Úristen! Mégse voltunk elég óvatosak. Õ volt a legjobb barátom. Hiába. Krígel és a vicces gnóm órája már örökre a múlté. Azt se tudom, hogy egyáltalán hol keressük a holttestét. Pedig nem szeretném itthagyni, valami bennem mélyen tiltakozik az ellen, hogy temetetlenül heverjen egy átkozott barlangrendszer mélyén, kitéve a leggusztustalanabb at####t#####ak még halála után is.


Ha megpróbálom, lehet, hogy meghalok. Ha nem teszem meg, akkor biztos. Még sincs túl sok kedvem ujjat húzni a sorssal, ha már idáig volt olyan kegyes és életben hagyott.
Nemcsak a puszta halálfélelem tart vissza ettõl a lépéstõl, de egy kissé a Rend és a többi varázsló iránt érzett felelõsségem is. Mi lesz, ha tényleg nem jutunk ki innen? Ez sajnos nem elképzelhetetlen, mivel a kezdeti hat fõbõl már csak ketten (a leggyengébbek) maradtunk meg.
Az a kisebbik gond, hogy a többieknek nem tudok szólni: soha be ne tegyék ide a lábukat, mert szörnyû kínhalál lenne a soruk, ráadásul feleslegesen. A keserves kalandok árán megszerzett könyveim miatt jobban aggódom. Kevesen látták (olvasták) még õket, az utolsó kettõt pedig rajtam kívül senki: A Szuper-kvantitívan Rezonábilis Mágia Fluktuáció (amit még Kerbulog barlangjából csórtam) és a Historica Octophi############# …

Na, most jön életem legnagyobb sprintje, ha ez sikerül, át tudok kerülni a vízmosás túloldalára. Szoríts nekem Naplóm!

Bio:

Barlangrendszerben talalt naplo

Az Emberek Alkonya Csab